A nyár végén ideje elkezdeni feltölteni szervezetünk, ha eddig nem
tettük meg, vitaminokkal, nyomelemekkel és ásványi anyagokkal, hiszen az
őszi-téli időszakban egyre korábban jelentkeznek az utóbbi években a felsőlégúti
fertőzések és influenza vírusfertőzéshez hasonlító tüneteket mutató betegségek.
Sejtjeink tápanyag-, mikrotápanyag ellátottsága nagymértékben meghatározza
immunrendszerünk teljesítőképességét, immunrendszerünk állapota pedig hatással
lesz arra, hogy miként reagálunk majd a környezetünkben megjelenő
kórokozókra.
A vitaminok mellett még mindig kevesen figyelnek oda az ásványi
anyagok, legfőképp a magnézium bevitelükre. Számos táplálkozástudományi szakértő
véleménye szerint a magnézium a legfontosabb mikrotápanyagok egyike,
hiszen sokrétű hatásánál fogva alapvetően meghatározza szervezetünk
működését.
Az étrend-kiegészítő piacon
számos magnézium termékkel találkozhatunk. A legtöbb igen kis mennyiségben
felszívódó magnézium vegyületet tartalmaz. A nagy szavak és ígéretek mellett
sajnos a fogyasztó nem mindig van tisztában azzal, hogy mit is vásárol. Három kritérium szerint érdemes
megvizsgálni a magnéziumot tartalmazó termékeket és ezek
szerint választani a számunkra legmegfelelőbb készítményt:
- Mennyi a tényleges elemi magnézium
(magnézium ion) tartalma?
- Pontosan milyen magnézium
vegyületet(eket) tartalmaz, az, illetve azok milyen biohasznosulással
rendelkezik(nek)?
- A vegyületet alkotó egyéb komponens,
mely a magnéziumhoz kapcsolódik rendelkezik-e egyéb pozitív élettani
hatásokkal?
A legelterjedtebb adalék magnézium a magnézium-oxid, melynek
4-5%-a szívódik fel jó esetben, tehát igen gyatra a biohasznosulása. Ennek
ellenére vezető magnézium készítmények alkotója, illetve a nagy "kondis,
gyúrós" kiegészítők is ezt tartalmazzák, ami elég elkeserítő.
Az oxid mellett a másik igen népszerű a magnézium-citrát. A
magnézium-karbonát citromsavval akotott sója. Viszonylag jó a felszívódása, de
sokaknak okoz kellemetlen hasmenést, érzékenyebb gyomrúaknál gyomorégést, savas
érzést okoz.
Az általam ajánlott magnézium-malátot az oxiddal nincs értelme
összehasonlítani, hiszen mérföldekkel jobb a biohasznosulása. A másik
legelterjedtebb citráttal viszont érdemes némileg összevetni.
A magnézium-malát esetén a magnézium természetes almasavhoz
kapcsolódik. A malát, azaz az almasav önmagában is számos jótékony hatással
rendelkezik, leginkább az energiaszint növelésében segíthet belépve a Krebs
ciklusba (sejtenergia termelés körfolyamatának része), így sportolók számára is
kiváló. [3]
A magnézium-malát nem okoz hasmenést és gyomorégést sem. Nagyon jó
a felszívódása és biohasznosulása a oxidhoz, szulfáthoz és a citráthoz képest
is, sőt a bőrön keresztül is képes felszívódni a kloridhoz hasonlóan
(túlmisztifikált klorid tartalmú magnézium készítmények, krémek, fürdősók
kicsit sem jobbak a malátnál).
Kiemelt fontosságú a magnézium optimális bevitele Hazánkban,
hiszen egy olyan fejlett államban, mint az USA, a lakosság több, mint fele
magnézium hiányban szenved, a táplálékából képtelen a megfelelő mennyiségű
magnéziumot biztosítani szervezete számára. [1,2]
Az almasavas magnéziumsó képes a nehézfémek, főként az alumínium
kelát formává alakítását elősegíteni, így könnyebben kiürülhet a szervezetünkből. [6-10]
Az egyetlen magnézium vegyület, melyet teszteltek a fibromyalgia
okozta fájdalom csökkentésében és eredményesnek bizonyult! [4]
Az almasav elősegíti a gyulladásos folyamatokért felelős C reaktív
fehérje szint csökkenését, ezen keresztül csökkentheti a fibromyalgiás
fájdalmat és más krónikus gyulladáshoz köthető tüneteket. [5]
Egy egyszerű számítással is
kiszámolható, hogy egységnyi mennyiségű magnézium-malát 15,42% elemi magnéziumot tartalmaz, míg
ugyanannyi citrát csak 11,39%-ot. A több elemi magnézium és
jobb biohasznosulás mellett nem kell számolni semmilyen tápcsatornát érintő
mellékhatással vagy kellemetlen érzéssel a magnézium-malát
alkalmazásakor! [11]
Magnézium-malát tartalmú kiegészítő felnőttek részére
Hivatkozások:
1. Rosanoff,
A., Weaver, C. M., & Rude, R. K. (2012). Suboptimal magnesium status in the
United States: Are the health consequences underestimated? Nutrition Reviews,
70(3), 153-164. doi:10.1111/j.1753-4887.2011.00465.x
2. King, D.
E., Mainous III, A. G., & Woolson, M. F. (2005). Dietary magnesium and
C-reactive protein levels. Journal of the American College of Nutrition, 24(3),
166-171. doi:10.1080/07315724.2005.10719461
3. Ryan, M.
F. (1991). The Role of Magnesium in Clinical Biochemistry: An Overview. Annals
of Clinical Biochemistry: An International Journal of Biochemistry and
Laboratory Medicine, 28(1), 19-26. doi:10.1177/000456329102800103
4. Russell,
I. J., et al. (1995). Treatment of fibromyalgia syndrome with Super Malic. The
Journal of Rheumatology, 22(5), 953-958.
doi:http://europepmc.org/abstract/med/8587088
5. Abraham,
G. E., & Flechas, J. D. (1992). Management of Fibromyalgia: Rationale for
the Use of Magnesium and Malic Acid. Journal of Nutritional Medicine, 3(1),
49-59. doi:10.3109/13590849208997961
6. Masahiro
Kawahara and Midori Kato-Negishi, “Link between Aluminum and the Pathogenesis
of Alzheimer’s Disease: The Integration of the Aluminum and Amyloid Cascade
Hypotheses,” International Journal of Alzheimer’s Disease, vol. 2011, Article
ID 276393, 17 pages, 2011. DOI: 10.4061/2011/276393.
7. Masahiro
Kawahara and Midori Kato-Negishi, “Link between Aluminum and the Pathogenesis
of Alzheimer’s Disease: The Integration of the Aluminum and Amyloid Cascade
Hypotheses,” International Journal of Alzheimer’s Disease, vol. 2011, Article
ID 276393, 17 pages, 2011. DOI: 10.4061/2011/276393.
8. Llobet,
J. M., Domingo, J. L., Gómez, M., Tomás, J. M., & Corbella, J. (1987).
Acute Toxicity Studies of Aluminium Compounds: Antidotal Efficacy of Several
Chelating Agents. Pharmacology & Toxicology, 60(4), 280-283.
doi:10.1111/j.1600-0773.1987.tb01752.x
9. Domingo,
J., Gómez, M., Llobet, J., & Corbella, J. (1988). Comparative Effects of
Several Chelating Agents on the Toxicity, Distribution and Excretion of
Aluminium. Human Toxicology, 7(3), 259-262. doi:10.1177/096032718800700305
10. Domingo,
J., Gómez, M., Llobet, J., & Corbella, J. (1988). Comparative Effects of
Several Chelating Agents on the Toxicity, Distribution and Excretion of
Aluminium. Human Toxicology, 7(3), 259-262. doi:10.1177/096032718800700305
11. Walker,
A. F., Marakis, G., Christie, S., & Byng, M. (2003). Mg citrate found more
bioavailable than other Mg preparations in a randomised, double‐blind study.
Magnesium Research, 16(3), 183-191. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/14596323
Szeretettel,
Pintér Zoltán